A DWDM és az OTN két olyan műszaki rendszer, amelyet az elmúlt években hullámhossz-osztásos átviteli technológiával fejlesztettek ki: a DWDM tekinthető a korábbi PDH-nak (pont-pont átvitel), és az online és offline szolgáltatások ODF-en keresztül, fix jumpereken keresztül valósulnak meg; az OTN az SDH-hoz (különféle hálózatépítési típusok) hasonlóan, keresztkötési funkcióval (legyen szó akár az elektromos réteg, akár az optikai réteg keresztkötéséről).
Az ALL IP folyamatának folyamatos gyorsulásával jelenleg, függetlenül a nemzeti gerinchálózattól, a tartományi gerinchálózattól vagy a helyi hálózati WDM rendszertől, az OTN a mainstream a hálózatépítés kezdeti szakaszában a berendezések kiválasztásakor. Az OTN berendezések fokozatosan felváltották a DWDM berendezéseket egyedi előnyeikkel (hasonlóan az SDH berendezésekhez, amelyek felváltják a PDH berendezéseket). Új technológiaként és termékformaként az OTN a jelenlegi iparág fókuszába került. Ez a cikk a DWDM, az OTN berendezéseket és a technológiát elemzi és összehasonlítja.
1 A DWDM és az OTN alapfogalmai
A szolgáltatási követelmények és a granularitás változásával szükségessé válik a nagy granularitású szolgáltatások multiplexálása optikai szálakon (egyszálas vagy kétszálas) keresztül, majd különböző hullámhosszakra osztása a nagy távolságú átvitel érdekében. A hullámhossz-osztásos multiplexelési technológia az idők során fejlődik.
A DWDM a hullámhossz-osztásos multiplexelés (Wavelength Division Multiplexing), amely különböző hullámhosszú optikai jeleket multiplexál ugyanabba a szálba átvitel céljából. A WDM technológia egy nagyon kiforrott, hagyományos hullámhossz-osztásos technológia, amely több mint tíz éve létezik. Két specifikációra osztható: ritka hullámhossz-osztásos multiplexelés (CWDM), nagy hullámhossz-intervallummal (20 nm); sűrű hullámhossz-osztásos multiplexelés (DWDM), kis hullámhossz-intervallummal (kisebb vagy egyenlő 0,8 nm). A CWDM rövid átviteli távolsága miatt nagyszámú DWDM eszközt telepítenek a különböző szolgáltatók meglévő átviteli hálózataiban.
A nyitott DWDM rendszer a következő részekből áll: az OTM elvégzi a szolgáltatás be- és kirakodását az optikai vonali terminálállomás számára, az OA elvégzi a multiplexált jel tiszta optikai reléerősítési feldolgozását az optikai vonali erősítő állomás számára, és az OTU elvégzi a nem szabványos hullámhosszú jelzőfény elkészítését, hogy megfeleljen a szabványos hullámhosszú jelzőfény G .694.1(2) hullámhossz-konverziós függvényének, az OMU/ODU: elvégzi a G.694.1(2) fix hullámhosszú jelzőfény multiplexálását/demultiplexálását, az OBA (teljesítményerősítő) javítja a kombinált optikai jel teljesítményét azáltal, hogy növeli a , ezáltal növeli az egyes hullámhosszak kimeneti optikai teljesítményét, és az OPA (előerősítés) javítja az egyes hullámhosszak vételi érzékenységét azáltal, hogy növeli a bemeneti multiplexált jel optikai teljesítményét.
Az OTN egy optikai átviteli hálózat (Optical Transport Network), más néven OTH (Optical Transport Hierarchy) az ITU-T-ben. A hagyományos hullámhossz-felosztás alapján fejlesztették ki, és ötvözte a DWDM és az SDH előnyeit. Integrálja az optikai és az elektromos tartományú feldolgozás előnyeit, hatalmas átviteli kapacitást, teljesen transzparens végponttól végpontig terjedő hullámhossz/alhullámhosszú kapcsolatot és vivőszintű védelmet biztosít, és kiváló technológia a szélessávú, nagy részecske-szolgáltatások továbbítására. Az elmúlt öt évben a szolgáltatók nagymértékben telepítettek OTN-berendezéseket különböző átviteli hálózatokban.
2 A DWDM és az OTN műszaki jellemzőinek összehasonlítása
Bár a DWDM rendszer jelentősen javítja az optikai szálak átviteli hatékonyságát és támogatja a nagy részletességű szolgáltatások továbbítását, a hullámhossz-osztásos technológia korlátai miatt a hullámhosszak pont-pont formában vannak konfigurálva, és nem állíthatók dinamikusan. Az erőforrás-kihasználtsági arány nem magas, és a szolgáltatásbeállítás rugalmassága sem elegendő. Az üzleti folyamat megváltozott, és a beállítás nagyon bonyolult. A DWDM szolgáltatások közötti ütemezés főként fizikai ütemezés az ODF-en. A hálózatkezelés csak az optikai réteg teljesítményét figyeli (a hálózatkezelési bájtok száma kevés, a hálózatkezelési információk egyszerűek), kevés hibaelhárítási módszerrel és nagy karbantartási nehézségekkel jár.
Az OTN örökli a DWDM nagy kapacitású átviteli funkcióját, és rugalmas optoelektronikai illesztési ütemezési és védelmi képességekkel rendelkezik. A ROADM technológia, az OTH technológia, a G.709 tokozás és a vezérlősík bevezetésével megoldja a hagyományos WDM hálózatok hullámhossz/alhullámhossz szolgáltatásütemezési képességek nélküli problémáit, a gyenge hálózati képességeket, a gyenge védelmi képességeket és egyéb problémákat. Az elektromos réteg az alhullámhosszak (például GE, 2,5G, 10G, 40G, 100G részecskék) alapján valósítja meg az ütemezést, az optikai réteg ütemezése pedig főként 10G, 40G vagy 100G hullámhosszakon alapul, nagy sávszélesség-kihasználással; bőséges többletterheléssel rendelkezik, és az OAM /P funkciója erősebb, mint a WDM.
Ezenkívül az OTN és a DWDM közösen használható az optikai rétegen, a különbség az, hogy az OTN rendelkezik egy elektromos rétegű alkerettel. Ezért a meglévő hálózaton lévő egyes DWDM eszközöket elektronikus keresztösszekötő alkeretekkel egészítik ki, és OTN-re frissítik.
3 DWDM és OTN hálózatok összehasonlítása
Az OTN és DWDM vegyes hálózatépítése elveszíti az OTN előnyeit (a keretszerkezet eltér a hagyományos WDM-től, és a kapcsolatnak hatása lesz).
Mivel az OTN optikai keresztösszekötőket főként ROADM modul valósítja meg (WSS kapcsolóval feltöltve), a ROADM magas árát figyelembe véve az OM/OD és OADM modulokat gyűrűs hálózat és lánchálózat kialakítására használják az OTN hálózatokban.
Láncolt hálózatok (például távolsági trönkvonalak) esetén az OTN előnyei nem feltétlenül érvényesülnek teljes mértékben a viszonylag rögzített köztes szolgáltatások és védelmi módszerek miatt, de bizonyos szempontból még mindig vannak előnyök (a magas csatornahatékonyság alacsonyabb költségeket eredményez, mint a hagyományos WDM), a jelenlegi trönkhálózat többnyire DWDM-et és OTN-t használ a szuperponált hálózatépítéshez.
A helyi hálózat esetében, mivel a szolgáltatásokat gyakran kell csatlakoztatni, a hálózati struktúra gyakran változik és ütemezhető, valamint a védelmi módszert rugalmasan kell módosítani, a hagyományos WDM-nek ezt nem szabad képesnek lennie megtenni. Az OTN hálózatépítés használatának előnyei magától értetődőek.
Az OTN lehetővé teszi az egyes hullámhosszak kezelését minden egyes szálon, és az OTN jobban alkalmazkodik a jövőbeli hálózatfejlesztésekhez.
4 A DWDM és az OTN hordozószolgáltatások összehasonlítása
Az OTN elektromos keresztezési funkciójának igénye az egyhullámú 10G sebesség megjelenéséből fakad. Amikor egy csatorna eléri a 10G-t, az OTU-ja 4*2,5G vagy 8-9 GE továbbítására képes; a DWDM pont-pont módszert alkalmaz. Ha a szolgáltatási igény kicsi, az OTU-befektetés pazarlásnak tűnik. Ennek érdekében be kell vezetni egy, az SDH-hoz hasonló keresztösszekötő funkciót a DWDM-en, hogy fejlesszék az OTN elektromos keresztösszekötő funkcióját.
Az OTN elektromos keresztezési képességgel rendelkezik, azaz csatornánként kisebb sebességű keresztezési képességgel (nagyjából az SDH-hoz hasonlóan). Ugyanakkor az optikai és az elektromos keresztezés függetlenek egymástól. Ha van optikai keresztezési képesség, de nincs elektromos keresztezés, vagy elektromos keresztezés optikai keresztezés nélkül, akkor OTN-nek nevezhetjük.
A hálózatépítési modellek (költség, szolgáltatási részecske és áramlási irány) közötti különbségek miatt Kínában többnyire az elektromos, külföldön pedig az optikai keresztezési módszert alkalmazzák.
5 Következtetés
A fenti elemzés és összehasonlítás alapján látható, hogy az OTN és a DWDM technológia és alkalmazás tekintetében jelentősen eltérnek egymástól. A keresztösszeköttetési kapacitás, a szolgáltatás granularitása és a hálózati rugalmasság szempontjából az OTN nagyon hatékony, és jobban képes kielégíteni a jövőbeli hálózati keresztösszeköttetések igényeit.
Az OTN rendszer szolgáltatásátvitelének átláthatósága, az erős hibajavító képesség, a rugalmas optikai/elektromos réteg ütemezési képesség, a karbantartás-menedzsment képesség és a berendezések kapacitásának skálázhatósága (80*100G-s berendezések mára kereskedelmi forgalomban vannak) miatt a különféle átviteli hálózatokban az OTN berendezések bevezetése elkerülhetetlenné vált.
Közzététel ideje: 2022. október 25.