Általánosságban elmondható, hogy az adó-vevő egy olyan eszköz, amely képes jeleket küldeni és fogadni is, míg a transzponder egy olyan komponens, amelynek processzora a bejövő jelek figyelésére és előre programozott válaszok készítésére van programozva a száloptikai kommunikációs hálózatokban. Valójában a transzpondereket jellemzően az adatsebességük és a jel által megtehető maximális távolság jellemzi. Az adó-vevők és a transzponderek különböznek, és nem felcserélhetők. Ez a cikk ismerteti az adó-vevők és az átjátszók közötti különbséget.
Adó-vevők vs. transzponderek: Definíciók
Az optikai kommunikációban az optikai adó-vevőket optikai jelek továbbítására és fogadására tervezték. Az általánosan használt adó-vevő modulok hot-swapable I/O (bemenet/kimenet) eszközök, amelyeket hálózati eszközökhöz, például hálózati kapcsolókhoz, szerverekhez és hasonlókhoz csatlakoztatnak. Az optikai adó-vevőket általában adatközpontokban, vállalati hálózatokban, felhőalapú számítástechnikában, FTTX hálózati rendszerekben használják. Sokféle adó-vevő létezik, beleértve az 1G SFP, 10G SFP+, 25G SFP28, 40G QSFP+, 100G QSFP28, 200G és akár 400G adó-vevőket is. Különböző kábelekkel vagy rézkábelekkel használhatók nagy távolságú átvitelhez rövid vagy nagy távolságú hálózatokban. Ezenkívül léteznek BiDi optikai adó-vevők, amelyek lehetővé teszik a modulok számára, hogy egyetlen szálon továbbítsanak és fogadjanak adatokat, így egyszerűsítik a kábelezési rendszereket, növelik a hálózati kapacitást és csökkentik a költségeket. Ezenkívül a CWDM és DWDM modulok, amelyek különböző hullámhosszakat multiplexelnek egyetlen szálra, alkalmasak nagy távolságú átvitelre WDM/OTN hálózatokban.
Különbség az adó-vevő és a transzponder között
Mind az átjátszók, mind az adó-vevők funkcionálisan hasonló eszközök, amelyek teljes duplex elektromos jeleket alakítanak át teljes duplex optikai jelekké. A különbség köztük az, hogy az optikai szálas adó-vevő soros interfészt használ, amely ugyanabban a modulban képes jeleket küldeni és fogadni, míg az átjátszó párhuzamos interfészt használ, amelyhez két optikai szálas modul szükséges a teljes átvitel eléréséhez. Vagyis az átjátszónak egy jelet kell küldenie az egyik oldalon lévő modulon keresztül, a másik oldalon lévő modul pedig erre a jelre válaszol.
Bár egy transzponder könnyen kezeli az alacsonyabb sebességű párhuzamos jeleket, nagyobb méretű és energiafogyasztású, mint egy adó-vevő. Ezenkívül az optikai modulok csak elektromos-optikai átalakítást tudnak biztosítani, míg a transzponderek elektromos-optikai átalakítást tudnak elérni egyik hullámhosszról a másikra. Ezért a transzponderek két, egymásnak háttal elhelyezett adó-vevőként tekinthetők, amelyeket nagyobb valószínűséggel használnak nagy távolságú átvitelre WDM rendszerekben, amelyeket a hagyományos optikai adó-vevők nem érnek el.
Összefoglalva, az adó-vevők és a transzponderek funkciójukban és alkalmazásukban eredendően különböznek. A száloptikai ismétlők különböző típusú jelek átalakítására használhatók, beleértve a többmódusú jeleket egymódusúvá, a kettős szálakat egyetlen szálvá, és az egyik hullámhosszú jeleket a másik hullámhosszúvá. Az adó-vevőket, amelyek csak elektromos jeleket tudnak optikai jelekké alakítani, régóta használják szerverekben, vállalati hálózati kapcsolókban és adatközponti hálózatokban.
Közzététel ideje: 2022. augusztus 15.